Текст песни
[Intro Instrumental]
[Verse 1]
Napfelkelte festi az eget, új nap érkezik,
De szemeim nehezek, nincs meglepetés sem.
Régen a ritmust hajsoltam, dalok lobbantak lángra,
Most a csend üvölt a halvány fényben.
Szép arcom mosolyog vissza, üres másolat,
Elvesztettem a szikrát, a szenvedélyt, ebben az érzéketlen érzésben.
Minden pengett húr, csak múlt szellemképe,
Ez a kialvás gyorsabb, mint a tartós pillanatok.
[Chorus]
Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől
Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni
Ez a kialvás nehéz, csontig koptat
Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt
Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni
Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam.
Éjszaka hív, neonfényben
Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást.
Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől
Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni
Ez a kialvás nehéz, csontig koptat
Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt
Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni
Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam.
Éjszaka hív, neonfényben
Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást.
[Instrumental Loss]
[Verse 2]
Kulcs a gyújtásban, hallom, hogy felébred a fenevad,
Motor halkan zúg, istenért már,
Bőrülések hidegek, vigasztalanul ölelem,
Hagyom el a város gondjait, villámsebesen.
Utcai lámpák szaggatott vonalakká mosódnak, pszichedelikus művészet,
Sírás a sötétített üvegen túl, darabokra tört, fáradt szív.
Gumik markolják az aszfaltot, ellenőrzött, vad könyörgés,
Menekülök a kimerültség elől, csak az út és én.
[Chorus]
Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől
Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni
Ez a kialvás nehéz, csontig koptat
Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt
Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni
Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam.
Éjszaka hív, neonfényben
Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást.
Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől
Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni
Ez a kialvás nehéz, csontig koptat
Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt
Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni
Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam.
Éjszaka hív, neonfényben
Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást.
[Bridge]
Ez a város szimfónia, szirénákból és hangokból,
De lelkem semlegesben, csak forog körbe-körbe.
Ez a fémköpeny, menedékem, szárnyalásom,
Üldözöm a láthatárt, ezüst holdfényben fürdve.
Nincs inspiráció, nincs alkotó szikra,
Csak a moraj és a lángolás, hagyva saját nyomát.
De a hamvakban parázslik egy suttogás, kezd világítani,
Új tűz ébred, fényesebb, mint valaha.
[Final Chorus]
Igen, fáradt vagyok, annyira fáradt, ezt a belső űrtől
Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni
Ez a kialvás nehéz, csontig koptat
Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt
Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni
Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam.
Éjszaka hív, neonfényben
Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást.
Igen, fáradt vagyok, annyira fáradt, ezt a belső űrtől
Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni
Ez a kialvás nehéz, csontig koptat
Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt
Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni
Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam.
Éjszaka hív, neonfényben
Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást...
[Outro]
Sodródom az éjszakában, a kipufogógázok emelkednek,
Átölelnek, csillagfényes ég alatt,
Fáradt vagyok, de mozgok, átmeneti békét találok,
A város szívében, mindent magam mögött hagyva.
[Whispered, fading out]
Olyan fáradt vagyok... Olyan fáradt vagyok...
Igen... Éjszakáim Moszkvában...