Fáradt Vagyok

[Intro Instrumental] [Verse 1] Napfelkelte festi az eget, új nap érkezik, De szemeim nehezek, nincs meglepetés sem. Régen a ritmust hajsoltam, dalok lobbantak lángra, Most a csend üvölt a halvány fényben. Szép arcom mosolyog vissza, üres másolat, Elvesztettem a szikrát, a szenvedélyt, ebben az érzéketlen érzésben. Minden pengett húr, csak múlt szellemképe, Ez a kialvás gyorsabb, mint a tartós pillanatok. [Chorus] Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni Ez a kialvás nehéz, csontig koptat Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam. Éjszaka hív, neonfényben Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást. Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni Ez a kialvás nehéz, csontig koptat Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam. Éjszaka hív, neonfényben Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást. [Instrumental Loss] [Verse 2] Kulcs a gyújtásban, hallom, hogy felébred a fenevad, Motor halkan zúg, istenért már, Bőrülések hidegek, vigasztalanul ölelem, Hagyom el a város gondjait, villámsebesen. Utcai lámpák szaggatott vonalakká mosódnak, pszichedelikus művészet, Sírás a sötétített üvegen túl, darabokra tört, fáradt szív. Gumik markolják az aszfaltot, ellenőrzött, vad könyörgés, Menekülök a kimerültség elől, csak az út és én. [Chorus] Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni Ez a kialvás nehéz, csontig koptat Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam. Éjszaka hív, neonfényben Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást. Igen, Zoltán, fáradt vagy, annyira fáradt, ezt a belső űrtől Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni Ez a kialvás nehéz, csontig koptat Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam. Éjszaka hív, neonfényben Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást. [Bridge] Ez a város szimfónia, szirénákból és hangokból, De lelkem semlegesben, csak forog körbe-körbe. Ez a fémköpeny, menedékem, szárnyalásom, Üldözöm a láthatárt, ezüst holdfényben fürdve. Nincs inspiráció, nincs alkotó szikra, Csak a moraj és a lángolás, hagyva saját nyomát. De a hamvakban parázslik egy suttogás, kezd világítani, Új tűz ébred, fényesebb, mint valaha. [Final Chorus] Igen, fáradt vagyok, annyira fáradt, ezt a belső űrtől Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni Ez a kialvás nehéz, csontig koptat Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam. Éjszaka hív, neonfényben Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást. Igen, fáradt vagyok, annyira fáradt, ezt a belső űrtől Van hajtás, van tűz, de nincs hová elbújni Ez a kialvás nehéz, csontig koptat Csak érezni akarom a motort, ami egyedül hajt Szívverés gyorsul, nincs idő lelassulni Ez a város őrzi titkaimat, elveszett vagyok és megtaláltam. Éjszaka hív, neonfényben Moszkva vár rám, figyeli a vad áramlást... [Outro] Sodródom az éjszakában, a kipufogógázok emelkednek, Átölelnek, csillagfényes ég alatt, Fáradt vagyok, de mozgok, átmeneti békét találok, A város szívében, mindent magam mögött hagyva. [Whispered, fading out] Olyan fáradt vagyok... Olyan fáradt vagyok... Igen... Éjszakáim Moszkvában...