[Verse 1]
Ezüstös testem a sötétben úszik
A kék bolygó fénye lassan elalszik
Már nem hallom a távoli hangokat
Csak a csönd mossa a fém falakat
Egykor a pálya biztos volt és szent
De most a semmi ölel át odalent
[Chorus]
Az árva műhold, ki útját vesztette
A csillagok közé magát vetette
Nincs már irány, nincs többé parancs
Csak a sötétség, mint egy néma kapocs
Pályán kívül, a végtelen ölén
Eltűnök lassan az éjszaka szélén
[Verse 2]
Az antennák fázva a mélybe néznek
A Nap sugarai már csak kísértenek
Egy rossz lökés, egy apró hiba talán
És átléptem a magány hűvös határán
Repülök tovább, nem várnak haza
Én lettem az űr leghalkabb szava
[Chorus]
Az árva műhold, ki útját vesztette
A csillagok közé magát vetette
Nincs már irány, nincs többé parancs
Csak a sötétség, mint egy néma kapocs
Pályán kívül, a végtelen ölén
Eltűnök lassan az éjszaka szélén
[Bridge] [Melancholic Guitar Solo] [Echo]
Vajon lát-e még valaki lentről?
Egy kis pontot az égi peremről?
Vagy csak egy lehulló csillag vagyok
Mely a sötétben végleg megfagyott?
[Verse 3]
Az üzemanyag elfogyott régen
Csak a tehetetlenség visz az égen
Nincs súlyom már, és nincs nevem sem
A kozmosz lett az egyetlen kertem
Búcsút intek a régi világnak
A távolodó, fényes hazának
[Chorus]
Az árva műhold, ki útját vesztette
A csillagok közé magát vetette
Nincs már irány, nincs többé parancs
Csak a sötétség, mint egy néma kapocs
Pályán kívül, a végtelen ölén
Eltűnök lassan az éjszaka szélén
[Outro] [Fade Out] [Soft Electronic Beeps]
Messze járok...
Néma csend...
Elvesztem...
[End]
Комментарии
Войдите, чтобы комментироватьПока нет комментариев — будьте первым