Lóhúst Ettem!

[Куплет 1] Párizsból jött egy drága kis úr, Azt hitte, nálunk a föld csak por és sár. Azt mondta: „Vége, az ész itt sehogy se hull, Vadember él itt, és táncol, s ordibál!” Nézett a csizmámra, nézte a bajszomat, Azt hitte, pusztán csak farkassal hálok én. Nem tudja ő, hogy mi díszít egy gazdag falat, S hogy ősi büszkeség éled a tűzhelyén! [Припев] Lóhúst ettem, az ereimben tűz dobog, A magyar virtus még ma is fényesen ragyog! Nevetek rajtad, te jámbor, tudatlan vándor, A kultúránk néked egy sötét, mély kalandor! Lóhúst ettem, a lovas ősöm így kiált, Nem érzed a múltunkból áradó nagy világot? Ne nézz le minket, mert a tudásod oly kevés, Neked a magyar csak egy furcsa, vad tévedés! [Куплет 2] Próbálta szólni, hogy „Szia”, meg „Köszönöm”, De nyelve botlott, mint részeg egy kocsmában. Fájt az a hang nekem, fáj ez a csökönyöm, Sírhatnék bátran a szégyentől az utcában! „Jó reggelt” - mondja, de „Dzsu” lett a vége már, A kiejtése mint törött tányér az udvaron. Nyelvünket hímezni egy kincs, egy régi pár, De ő csak károg, mint varjú a magas tornyon! [Припев] Lóhúst ettem, az ereimben tűz dobog, A magyar virtus még ma is fényesen ragyog! Nevetek rajtad, te jámbor, tudatlan vándor, A kultúránk néked egy sötét, mély kalandor! Lóhúst ettem, a lovas ősöm így kiált, Nem érzed a múltunkból áradó nagy világot? Ne nézz le minket, mert a tudásod oly kevés, Neked a magyar csak egy furcsa, vad tévedés! [Куплет 3] Töröld le arcodról a kétkedő gúnyos mosolyt, Mert aki nem tudja, honnan jött a szabadság, Az úgyis elveszik, mint aki csak olcsón szolgált, S sosem találja meg a lelkünkben az igazság. Egyél te is velünk, egy tál gulyás vár ma ránk, Talán a gyomrod majd kinyitja azt a nehéz elmédet, És látni fogod: büszke a mi nagy, ékes hazánk, S a csizmánk alatt mindig nyílva az örök élet! [Припев] Lóhúst ettem, az ereimben tűz dobog, A magyar virtus még ma is fényesen ragyog! Nevetek rajtad, te jámbor, tudatlan vándor, A kultúránk néked egy sötét, mély kalandor! Lóhúst ettem, a lovas ősöm így kiált, Nem érzed a múltunkból áradó nagy világot? Ne nézz le minket, mert a tudásod oly kevés, Neked a magyar csak egy furcsa, vad tévedés! [Переход] Hét vezér lovagolt át a végtelen tájon, Hogy neked most tanulj, ne csak ilyen szájon! A „dzs”, „ty”, „ny”, „gy” - ez mind egy rejtélyes hang, Szívedben nincs ritmus, csak üres, zajos bang! Hidd el, a világon nincs szebb az űrnél, Ne csodálkozz azon, hogyha ma túlélnél! Egy kanál paprikás, egy korty a borból, Megérted végre, mi jött a honból! [Заключительный припев] Lóhúst ettem, az ereimben tűz dobog, A magyar virtus még ma is fényesen ragyog! Nevetek rajtad, te jámbor, tudatlan vándor, A kultúránk néked egy sötét, mély kalandor! Lóhúst ettem, a lovas ősöm így kiált, Nem érzed a múltunkból áradó nagy világot? Ne nézz le minket, mert a tudásod oly kevés, Neked a magyar csak egy furcsa, vad tévedés! Lóhúst ettem, az ereimben tűz dobog, A magyar virtus még ma is fényesen ragyog! Nevetek rajtad, te jámbor, tudatlan vándor, A kultúránk néked egy sötét, mély kalandor! Lóhúst ettem, a lovas ősöm így kiált, Nem érzed a múltunkból áradó nagy világot? Ne nézz le minket, mert a tudásod oly kevés, Neked a magyar csak egy furcsa, vad tévedés! [Завершение] Igazi vad Ugr vagyok!.. Lóhúst ettem!.. Ez az!!!