Már Nem Szeretsz

[Вступление] A nap a láthatáron vörösbe fordul, elhervad, A feszült csend, mint húr, a lelkemre rontva hat. Tegnap még eggyé váltunk, azonos volt a lélegzet, Ma csak a hideg tény, s az eldobott emlék megreked. [Куплет 1] Emlékszel, szemed fénye mint tűz, úgy égett el? Ma csak a por maradt, a vágy holt hamu, s elernyed. Uncsi lettem már neked? Szürke könyv, mi nem érdekelt? Más herceget vártál, de csak egy vándort leltél, s nem kelt. Ritkultak a hívások, az üzenet csak gond, teher, Hol a szenvedély, az éj, mi mámorunkkal telt el? Vidáman éltünk, s várakat építettünk fel a felhőkön át, Ma csak vádbeszéd a kézben, elégettünk minden szót és mát. [Пред-припев] Azt mondod, változtam, egy idegen lettem én, Pedig ki volt a hűséges, ki élt a szemed fényén? [Припев] Már nem szeretsz, érzem a bőrömön ezt a vad fagyot, Az üres szavak s a gondolatok borzongatják a napot. Már nem szeretsz, csak hűvös szél fütyül a szívünkön át, Ez a repedés a lelkünkön nem kegyelmez, nem ad át! [Куплет 2] Ó, te, az ideálom, ki elhagyta régi báját, Üres pohárnak nézel, átlátsz rajtam, ez a vágyad? Nem vonzanak a mély beszélgetések, az éji csend? Elfeledtük a bókokat, s a vita már csak gúny, mi bent. Ki a jobb, ki az okosabb, ki nevet a végén már? Csak a csend a válaszod, s az árnyék, mit a gőgod zár. Ki hitte volna, hogy életünk nélkülözhetetlen? Azt hiszem, elhagytuk a hídunk, s az elvész sebtiben. [Пред-припев] Azt mondod, változtam, egy idegen lettem én, Pedig ki volt a hűséges, ki élt a szemed fényén? [Припев] Már nem szeretsz, érzem a bőrömön ezt a vad fagyot, Az üres szavak s a gondolatok borzongatják a napot. Már nem szeretsz, csak hűvös szél fütyül a szívünkön át, Ez a repedés a lelkünkön nem kegyelmez, nem ad át! [Куплет 3] Fáradt vagyok látni tekinteted, ami már csak kísértet, Mint minden nap egy kín, egy pokoli, lassú létezés, mi tépett. Elfelejtettünk figyelni, érezni, megérteni, mi fontos, Az a fonal elszakadt, mi mentett, s nem vagyunk már közös, pontos. Fényes színek, kacaj, s az ölelés már messzi távol, Ma csak a vádak listája, a bűn, mi a lelkünkből táplál, s vádol. Mindenki csak a másikat hibáztatja, lépni félünk, Az idő elszalad, a sebünk nő, s csak egy helyben élünk! [Пред-припев] Azt mondod, változtam, egy idegen lettem én, Pedig ki volt a hűséges, ki élt a szemed fényén? [Припев] Már nem szeretsz, érzem a bőrömön ezt a vad fagyot, Az üres szavak s a gondolatok borzongatják a napot. Már nem szeretsz, csak hűvös szél fütyül a szívünkön át, Ez a repedés a lelkünkön nem kegyelmez, nem ad át! [Переход] Építettünk valamit, mit örökre szánt a sorsunk, De minden eltörött csendben, s a vérzés lett a gondunk. Csak visszhangzó szavak, az álmok, mik a ködben úsznak, Két magányos szív az űrben, a sötét folyóban kuszán állnak... [Заключительный припев] Már nem szeretsz, érzem a bőrömön ezt a vad fagyot, Az üres szavak s a gondolatok borzongatják a napot. Már nem szeretsz, csak hűvös szél fütyül a szívünkön át, Ez a repedés a lelkünkön nem kegyelmez, nem ad át! Már nem szeretsz, érzem a bőrömön ezt a vad fagyot, Az üres szavak s a gondolatok borzongatják a napot. Már nem szeretsz, csak hűvös szél fütyül a szívünkön át, Ez a repedés a lelkünkön nem kegyelmez, nem ad át! [Завершение] Már nem szeretsz engem! Már nem szeretsz engem! Nem szeretsz...