Vogul Lelkem

[Вступление] Sziklák ősi titka, ősz égbolt fénye, Ősök hangja hív, lelkem büszke mélye. Ezüst ködben az erdő titka áll, Szállok csendben, a végtelen vár. [Куплет 1] Léptem puha mohán, csendben dobban, Arany otthonom hűn, szívem itt lobban. Szó nem kell, csak a szél énekli át, Hajnal mélye, a fenyők vad szavát. Dobom szól, a csillag hullt a térbe, Vezet ősök útja a nagy végtelenbe. Gépzaj sincs már, elhagyott a gond, Nem ember vagyok, erdő, s arcom csont. [Припев] Ó, Vogul lélek, mint a végtelen táj, Holdtánc fénye, tűz, mely messze szállj! Medve a totém, ősök ösvényén járok, Én a világ vagyok, s velem a világok. Holló fekete szárny, hírnök az égen, Ősi legenda békéje a térben. Északi folyónk ereje, mit érzel, Egy sorsot hordunk, idővel és kézzel. [Куплет 2] Szőröm nő és az álom medvévé lett, Morgó hangom szent harang, mint a vérzett. Nagy manccsal lépek, a hó betakar, Tekintetem láng, s a táj dalol ma már. Holló szárnya mint a szurok, vezet át, Hol sorsunk nyitja szirmát, szent határát. Állat hódol, érzi, a vad hatalmat, Világban, hol lélek csak szépet alkot. [Припев] Ó, Vogul lélek, mint a végtelen táj, Holdtánc fénye, tűz, mely messze szállj! Medve a totém, ősök ösvényén járok, Én a világ vagyok, s velem a világok. Holló fekete szárny, hírnök az égen, Ősi legenda békéje a térben. Északi folyónk ereje, mit érzel, Egy sorsot hordunk, idővel és kézzel. [Куплет 3] Lelkem messze szárnyal, álomország vár, Őseink útján fény ragyog, mint az ár. Csillag, mint a szikra, szent tábortűznél, Valóságot szövök, minden más eltévednél. Vas nem érint, csak erdő és az énem, Hegyi egek suttogása, bölcs szememben. Szeretet él, itt dobban a föld mélye, Szabadság az éjben, minden hangom fénye. [Припев] Ó, Vogul lélek, mint a végtelen táj, Holdtánc fénye, tűz, mely messze szállj! Medve a totém, ősök ösvényén járok, Én a világ vagyok, s velem a világok. Holló fekete szárny, hírnök az égen, Ősi legenda békéje a térben. Északi folyónk ereje, mit érzel, Egy sorsot hordunk, idővel és kézzel. [Переход] Dobban árnyak, az ég már otthon vár, Fénnyé, álommá leszünk, mely messze jár. Test bilincsét levetve, mint a szél, Szabadon szállok, ott, ahol a szellem él. Arany minták között folyik az élet, Hol szabad folyó messze suttog néked. Az élet könyve: minták árja, kincse, Ősök szigete, óvjon meg a szinte. [Заключительный припев] Ó, Vogul lélek, mint a végtelen táj, Holdtánc fénye, tűz, mely messze szállj! Medve a totém, ősök ösvényén járok, Én a világ vagyok, s velem a világok. Holló fekete szárny, hírnök az égen, Ősi legenda békéje a térben. Északi folyónk ereje, mit érzel, Egy sorsot hordunk, idővel és kézzel! Ó, Vogul lélek, mint a végtelen táj, Holdtánc fénye, tűz, mely messze szállj! Medve a totém, ősök ösvényén járok, Én a világ vagyok, s velem a világok. Holló fekete szárny, hírnök az égen, Ősi legenda békéje a térben. Északi folyónk ereje, mit érzel, Egy sorsot hordunk, idővel és kézzel!.. [Завершение] Csillag néz rám, az égbe szállok már, Vogul szellem zeng, hol a végtelen vár!.. Erdei suttogás, bölcsőm, létem, Világ a szívemben, békét adón, szépen...