Vogul Lelkem

[Вступление] Ősz égbolt fénye, sziklák ősi titka, Őseim szava hív, lelkem dalba hívta. Ezüstös köd rejti az erdei utat, Csendes végtelenség, lelkem elsuhan. [Куплет 1] Puha mohán lépek, csendes a világ, Szívem hazatalál, hol aranyló a vágy. Nem kellenek szavak, csak a szél lehelete, Örök fenyves birodalom, hajnalnak szíve. Dobbant a dobom, a csillagok hullnak, Ősi vad ösvények végtelenbe nyúlnak. Gépzaj nem ér ide, felejtve a világ, Természet része vagyok, lényem itt szabaddá vált. [Припев] Ó, Vogul lelkem, mint a tajga, oly nagy, Holdfényes táncban a tűzzel vagyok egy. Medve a totémem, utamon járok, A világ az enyém, és én is a világot. Fekete holló száll, hírnök az égben, Ősi legendák békéje a térben. Északi folyóknak ereje fut át, Sorsunk egybefonva, mint múltunk szavát. [Куплет 2] Szőröm nő a testem, vad álomba szállok, Medve búgó hangja, szent harang, mit várok. Nehéz mancsom tapossa a fehér havat, Tekintetem tűz, mi átfűti a vadat. Fekete holló száll, szárnya mint a szurok, Vezet át az erdőn, hol a sors virul ott. Az állatok néznek, elismerik a rendet, E csodás világban létem végleg megmeredt. [Припев] Ó, Vogul lelkem, mint a tajga, oly nagy, Holdfényes táncban a tűzzel vagyok egy. Medve a totémem, utamon járok, A világ az enyém, és én is a világot. Fekete holló száll, hírnök az égben, Ősi legendák békéje a térben. Északi folyóknak ereje fut át, Sorsunk egybefonva, mint múltunk szavát. [Куплет 3] Lelkem messze szárnyal, hol álmok lakoznak, Hol őseink útjai a fénybe tagozódnak. Csillagok a szikrák a szent tábortűznél, Én valóságot szövök, hol nincs már, ami kísér. Nincs vas, nincs hamisság, csak én és az erdő, Hegyi egek suttognak, bölcsesség jövendő. Itt él a szerelem, az égő föld szíve, Éjjel minden hangban szabadságom híre. [Припев] Ó, Vogul lelkem, mint a tajga, oly nagy, Holdfényes táncban a tűzzel vagyok egy. Medve a totémem, utamon járok, A világ az enyém, és én is a világot. Fekete holló száll, hírnök az égben, Ősi legendák békéje a térben. Északi folyóknak ereje fut át, Sorsunk egybefonva, mint múltunk szavát. [Переход] Árnyak olvadnak a dobban, ég az otthonom, Fénnyé válunk mi, álmok, mit én hordozok. Lélek száll a magasba, test bilincsét hagyva, Mint szabad szélvész, már nem vagyok foglya. Arany mintákban folyik életünk vize, Hol a szabad folyó távolba visz szelet. Az élet könyvén a minták folyama, Őseink szigete, óvjon meg a hona. [Заключительный припев] Ó, Vogul lelkem, mint a tajga, oly nagy, Holdfényes táncban a tűzzel vagyok egy. Medve a totémem, utamon járok, A világ az enyém, és én is a világot. Fekete holló száll, hírnök az égben, Ősi legendák békéje a térben. Északi folyóknak ereje fut át, Sorsunk egybefonva, mint múltunk szavát! Ó, Vogul lelkem, mint a tajga, oly nagy, Holdfényes táncban a tűzzel vagyok egy. Medve a totémem, utamon járok, A világ az enyém, és én is a világot. Fekete holló száll, hírnök az égben, Ősi legendák békéje a térben. Északi folyóknak ereje fut át, Sorsunk egybefonva, mint múltunk szavát!.. [Завершение] Csillagok a szememben, zentbe távozom, Vogul szellemem örök, csengjen szabadon!.. Erdei suttogás, bölcsőm és az utam, Világ a szívemben, a béke az otthonom...