A Lelkem Nyara

[Куплет 1] Moszkva hideg ködét hátam mögött hagytam, Egy távoli világba végre megérkeztem. Augusztus tüze ég, otthon vár az álmom, A Duna partján újra békére találok. Lépteim ritmusát a vén Magyarország adja, Mint elfeledett nótát, szívem úgy fogadja. Régi házak ablaka, rokonok kedves arca, Ez az a csendes béke, mit életem akart. [Припев] Ez a lelkem nyara, mi most bennem virágzik, Minden fájó emlék a fényben elszivárgik. Szülőföldem illata, aranyló délibáb, Meggyógyítja lelkemet e tündöklő világ. Kék az égbolt felettem, boldogságom teljes, Minden egyes pillanat mézédes és sejtelmes. Ölelj át, szép hazám, tartsd meg ezt az álmot, Sosem feledem e csodás, fényes nyári tájat. [Куплет 2] A Balaton tükre táncot jár a napfénnyel, Megtelt a lelkem tiszta, végtelen reménnyel. Egy hosszú évnek terhe leomlott a vállamról, Mesél az esti szél ezer régi vadról. Asztalunkon bor, vidám nevetések hangja, A szeretet a szívünkben láthatatlan rangja. Beszélgetünk hajnalig, nincs többé egyedüllét, Érzem az otthonom végre, a lélek gyönyörűségét. [Припев] Ez a lelkem nyara, mi most bennem virágzik, Minden fájó emlék a fényben elszivárgik. Szülőföldem illata, aranyló délibáb, Meggyógyítja lelkemet e tündöklő világ. Kék az égbolt felettem, boldogságom teljes, Minden egyes pillanat mézédes és sejtelmes. Ölelj át, szép hazám, tartsd meg ezt az álmot, Sosem feledem e csodás, fényes nyári tájat. [Куплет 3] Az idő gyorsan szalad, mint folyó a medrében, De viszem e meleget magammal az éjben. Amikor majd visszatérek az idegen tájra, Rá gondolok e fényre, a nyári boldogságra. Köszönöm az ölelést, mit itt kaptam végre, Megérkeztem lélekben a legszebb menedékbe. Hálásan nézek vissza a sok kincsre, mi várt, Ezt a nyarat őrzöm majd, míg el nem jön az új gát. [Припев] Ez a lelkem nyara, mi most bennem virágzik, Minden fájó emlék a fényben elszivárgik. Szülőföldem illata, aranyló délibáb, Meggyógyítja lelkemet e tündöklő világ. Kék az égbolt felettem, boldogságom teljes, Minden egyes pillanat mézédes és sejtelmes. Ölelj át, szép hazám, tartsd meg ezt az álmot, Sosem feledem e csodás, fényes nyári tájat. [Переход] Messzi földön élek, de a gyökerek mélyek, A haza hívó szava bennem egyedül szépek. Nem fáj többé a távolság, mert belül hordozom a fényt, Mitől minden szürke árnyék halkan újra szétment. Tudom, a sorsom íve hazavisz majd újra, Mint tékozló fiút, kit az otthon selyme szórja. Addig is őrzöm ezt a kincset, mit szívemre tettem, Hogy minden idegen napot e meleggel átvészeljem. [Заключительный припев] Ez a lelkem nyara, mi most bennem virágzik, Minden fájó emlék a fényben elszivárgik. Szülőföldem illata, aranyló délibáb, Meggyógyítja lelkemet e tündöklő világ. Kék az égbolt felettem, boldogságom teljes, Minden egyes pillanat mézédes és sejtelmes. Ölelj át, szép hazám, tartsd meg ezt az álmot, Sosem feledem e csodás, fényes nyári tájat. [Завершение] Fénylő nyár volt, álmom határtalan, Magyar földön, szívemben diadalmasan. Búcsúzom csendben, de a lelkem itt marad, Ez az örök nyár, mit a hazám nekem adott át...