Párizsi Örvény

[Вступление] Ragyog Párizs, a bál ma éjjel int, A főváros egy keringőben száll. Sorsom elért, itt leltem újra kint, Mint egy könyv, mit olvastam már. [Куплет 1] Madame Glavari, oh, mily meglepetés! A gyász oly jól áll, nem hazudhatok. A vállán bársony, lágy, hűvös érintés, A bölcset is rabul ejti, s jól tudom: A drágakő csak álcát rejteget, A szíve mélye még mindig jégmező. Elfeledett, ki elszórt pénz felett Csak üzletet lát, nem érzi: itt az idő. [Пред-припев] Ah, Uram, az ész oly éles, mint rég! S a bája lángra gyújtja az eget még! [Припев] Párizsi örvény, furcsa sors sodort elénk, Nevetés álarca alatt néma vágyunk a tét. Egy pillantás és olvad már a jégfal itt, A büszkeség "Nem"-et, a szív "Igen"-t üvölt! [Куплет 2] Grófom, emlékszem még a kertre, s ránk, Az ígéretre, mit a szél elhordott. A megkopott fotón még áll a ránk váró láng, A régi álom ott elnyelte a gondot. Ön Párizsban szolgált, én máshol jártam, A kötelesség útját én így róttam át. Ki áll közel? Ki tévedt a nagy világban? Ki fizet meg, ha a sors visszakéri árát? [Пред-припев] Már nincs múlt, Madame, csak emlékmaradvány! De lelkeinket ítéli még e halvány lány! [Припев] Párizsi örvény, furcsa sors sodort elénk, Nevetés álarca alatt néma vágyunk a tét. Egy pillantás és olvad már a jégfal itt, A büszkeség "Nem"-et, a szív "Igen"-t üvölt! [Куплет 3] Látom a célt a csillogás mögött: Mentsük meg hazánkat, mi adósságba vész. De e karneválban, mit a fény körbefogott, Az ősi szív a szóba többet tesz! A szív, mi dobban, mint akkor a réten, Amikor hittem csak az Ön szemében. Vallja be, Hanna, nem mondott mindent még, Nem hisz a könnyekben? A múlt nem szép? [Пред-припев] Hiszek a lángban, újra ég a gyertya! Égesse el a sértést, légy bátor, mint fajta! [Припев] Párizsi örvény, furcsa sors sodort elénk, Nevetés álarca alatt néma vágyunk a tét. Egy pillantás és olvad már a jégfal itt, A büszkeség "Nem"-et, a szív "Igen"-t üvölt! [Переход] Feledjük mindent! A pénzt és az adót! Dőljön romba a világ, legyen tűz és a gót! De a fény kegyetlen, a törvény hideg vád... Ön nem is engem szeretett, csak a várát! - Nem igaz! - Nem! Csak a hazáját! [Заключительный припев] Párizsi örvény, furcsa sors sodort elénk, Nevetés álarca alatt néma vágyunk a tét. Egy pillantás és olvad már a jégfal itt, A büszkeség "Nem"-et, a szív "Igen"-t üvölt! Párizsi örvény, összeköt s újra szétszakít, Szerelem és kötelesség: tüzes vörös szál mind! Egyetlen lépés, s porrá lesz a jégfal már, Mit mondunk hát? Az örök: "Igen!"-t a végén már!.. [Завершение] Párizsi örvény!.. Újra összehozott... Oh, igen!!!...