Monotónia

[Куплет 1] A neon fények szóródnak szét, Egy ismeretlen, vibráló éj. A város szíve dobban velem, Elveszve ritmus, és nem értelem. Minden mozdulat, egy új hullám, Ez a pillanat, nem álom csupán. A tested enged, szólít a hang, A lelkem felkap, szárnyal, ahogy. [Пред-припев] Elmosódnak arcok, színek, formák, Az éjszakai mélybe tartunk már. [Припев] Ó, monotónia, itt a láz! A testünk követi a tiszta vágy. Zenében élünk, s nem tudunk más, Reggelig tart ez a csodás táj! [Куплет 2] A tömeg szól, mint egy nagy sereg, A hangulatunk ural, ez az, mit sejtettem. Nincs megállás, csak a percek szállnak, Újra és újra együtt táncolnak. A föld dübörög, ez az élet, Az energiánk győzedelmes. Felejtsd el gondod, csak add át magad, Ebben a pillanatban nincs semmi bajod magad. [Пред-припев] Elmosódnak arcok, színek, formák, Az éjszakai mélybe tartunk már. [Припев] Ó, monotónia, itt a láz! A testünk követi a tiszta vágy. Zenében élünk, s nem tudunk más, Reggelig tart ez a csodás táj! [Переход] Amikor a zene érzi a lényed, És az egész test üvölti a lényed. Ez a pillanat, az örökkévalóság, Egyedül vagyunk, de mégis mi vagyunk a sokaság! [Куплет 3] A csillagok fent már szinte látszanak, A hajnal fénye lassan árad. De mi még itt vagyunk, a táncparkett kövén, Az élet ez, az érzés legszebb szívén. Ez a ritmus magával sodor, Az egész világ ezen a ponton csikorog. Egyetlen dallam, s ezer szív dobban, Álmok kelnek életre, ahogy hallom. [Пред-припев] Elmosódnak arcok, színek, formák, Az éjszakai mélybe tartunk már. [Заключительный припев] Ó, monotónia, itt a láz! A testünk követi a tiszta vágy. Zenében élünk, s nem tudunk más, Reggelig tart ez a csodás táj! Ó, monotónia, itt a láz! A testünk követi a tiszta vágy. Zenében élünk, s nem tudunk más, Reggelig tart ez a csodás táj!!!