💪🤟 Attila

[Вступление] Yo! Attila! Lássunk hozzá! [Куплет 1] Fényt hozott az ég, árnyat hintett földre, Mikor születtem, a pusztaság ölére. Hordóként dobált vad vihar a szél, Nem sírt a gyermek, acéllal kelt fel már. Apám halála, tőr élén a végzet, Harcmezőn nőttem, ahol vér a régészet. Szellemünk a szél, lelkünk a tűz lobja, Kardszavunk az Isten, sohasem lesz csoba! [Куплет 2] Steppe-sátoromból kémleltem a messzét, Láttam a népemet, szétszórt, megtörve. Szívemben égett a vágy, mint a kósza, Egybe fűzni mind, az Isten Ostorának. Vad lovon száguldunk, por a lábunk alatt, Páncélunk a sors, amit éjjel-nappal ad. Fény villan, mikor éleink csattannak, Az európai föld, csak minket akarnak! [Пред-припев] Hív a végzet, zúg a puszták dala, Harcra indulunk, meg nem áll senki ma! Égre nézünk, égbe száll az ének, Árulásnak nincsen bennünk semmi kétség! [Припев] Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [Куплет 3] Kelet és Nyugat, köztünk feszülő íj, Minden birodalom leroskadni sír. Aquileia por, a Róma falai remegnek, Fegyverem a vég, míg a trónok eldőlnek. Puszta kézzel vettem kincseket, palotákat, Nem kértem senkit, nem tűrtem hazug ábrákat. Ki előttünk állt, hamuvá égett, Névtelen halott lett minden gyáva réteg. [Куплет 4] Rónaságon át harsogott a parancsszó, Egyenes gerinccel néztünk az égre fel. Harcmezőn győztes, véráztatta földön, Aztán a békében kerestük a helyünkön. Nem volt nekünk kincs, sem aranyra vágyó szív, Szabadság volt vágyunk, mely sosem hagy itt. Örök ígéret, a Duna-Tisza közt, Hol az égbolt szántott, földünk vérrel festett. [Пред-припев] Hív a végzet, zúg a puszták dala, Harcra indulunk, meg nem áll senki ma! Égre nézünk, égbe száll az ének, Árulásnak nincsen bennünk semmi kétség! [Припев] Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [Переход] Éjbe burkolódzva jött el az utolsó perc, Nem ellenség kardja, de a sors, ami vert. Szerelem karja fogott, édes mérget hozott, Néma csend a csatazaj, minden elcsitult. A legendám él, ha szél zúg az alföldön, Minden patak csörgedez, nevem elköszön. Fénye elhamvad, de a csillagom fennragyog, Hirdeti örökké, ki volt, és mi vagyok. [Заключительный припев] Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe!.. [Завершение] Elhalványul a múlt, por száll szét az égen, De a név él örökké, kőbe vésve mélyen, Elhalványul a múlt, por száll szét az égen, De a név él örökké, kőbe vésve mélyen... Attila...