Urad Vagyok

[Куплет 1] Te vagy a naplementém, bíbor fényt árasztva, Örök hívó szavam, legédesebb álom. Selyem tincsek vagy, titokzatos öltözetem, Hozám jössz, mint lepke, visszanézés nélkül. Szemid két mélység, melyek úgy csábítanak, Melyekben az érzés titka, melynek örülök. Az éj ölelésében, hol testünk árnyéka csak, Minden pillanatod enyém, emlékezz, urad vagyok, hidd el. [Пред-припев] Nincs a világon erősebb hatalom, mint az enyém, Úgy olvadj bele belém, ne gondolj határairól. [Припев] Belőled szedem az illatokat össze, A bőrödre kenlek, mint egy krémet. Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok. Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom. [Куплет 2] Hadd csókoljon a hajnal lágy csókkal, Te hozzám tartozol, tudom, hogy vétkes. Csendedben hallom a szavak lágy suttogását, Melyet a szívednek választottál, és hogyan vártál most. Tudod, minden szavam, mint a selyem, siklik, És mint a szenvedély fogságába, lelkemet adod nekem. Minden idegszálammal érzem a sorsodat, Te vagy a dalom, melyet oly sokáig énekeltem. [Пред-припев] Nincs a világon erősebb szenvedély, mint az enyém, Úgy olvadj bele belém, ne gondolj határairól. [Припев] Belőled szedem az illatokat össze, A bőrödre kenlek, mint egy krémet. Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok. Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom. [Куплет 3] Nem kell semmi kérésed, sem könyörgésed, Pulzusod minden dobbanása – egész sorsom. Láttam a nap sugarait hajadban, Hallottam a szív dobogását, ez eloszlatja a félelmet. Te vagy a virágom, mely a vázában nem hervad el, A fogságom, mely örökké magához vonz. Senki sem lát majd, nem érint majd kézzel, Te csak nekem vagy, mint a legértékesebb barát. [Пред-припев] Nincs boldogság a világon, csak a tied lenni, Én vagyok a törvényed, mely kettőből egyet csinál. [Припев] Belőled szedem az illatokat össze, A bőrödre kenlek, mint egy krémet. Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok. Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom. [Переход] Had suttogjanak a csillagok nekem szavaikat, Hogy ez a hatalom – both a boldogság és a baj. De tudom én – te sors által adatott vagy, Nekem, egyedül, a lelkedben, a szerelmedben. [Заключительный припев] Belőled szedem az illatokat össze, A bőrödre kenlek, mint egy krémet. Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok. Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom! Belőled szedem az illatokat össze, A bőrödre kenlek, mint egy krémet. Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok. Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom!