Текст песни
[Intro Instrumental: A gentle, thoughtful piano, the melodious notes of the violin enter, anticipating the future drama. The saxophone adds a melancholic, jazzy touch.]
[Verse 1: The piano sets the basic rhythm, light, accented chords. The saxophone adds improvised, slightly sad passages. The violin supports the main melody, adding sensuality.]
Te vagy a naplementém, bíbor fényt árasztva,
Örök hívó szavam, legédesebb álom.
Selyem tincsek vagy, titokzatos öltözetem,
Hozám jössz, mint lepke, visszanézés nélkül.
Szemid két mélység, melyek úgy csábítanak,
Melyekben az érzés titka, melynek örülök.
Az éj ölelésében, hol testünk árnyéka csak,
Minden pillanatod enyém, emlékezz, urad vagyok, hidd el.
[Pre-Chorus: The melody becomes more intense, the piano gains strength, the violin moves to high, passionate notes. The saxophone enhances expression.]
Nincs a világon erősebb hatalom, mint az enyém,
Úgy olvadj bele belém, ne gondolj határairól.
[Chorus: The grandiose sound. The piano accompanies with powerful chords. The saxophone plays a leading, soulful melody, expressing passion and control. The violin emphasizes the drama, adding a touch of fate.]
Belőled szedem az illatokat össze,
A bőrödre kenlek, mint egy krémet.
Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok.
Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom.
[Verse 2]
Hadd csókoljon a hajnal lágy csókkal,
Te hozzám tartozol, tudom, hogy vétkes.
Csendedben hallom a szavak lágy suttogását,
Melyet a szívednek választottál, és hogyan vártál most.
Tudod, minden szavam, mint a selyem, siklik,
És mint a szenvedély fogságába, lelkemet adod nekem.
Minden idegszálammal érzem a sorsodat,
Te vagy a dalom, melyet oly sokáig énekeltem.
[Pre-Chorus]
Nincs a világon erősebb szenvedély, mint az enyém,
Úgy olvadj bele belém, ne gondolj határairól.
[Chorus]
Belőled szedem az illatokat össze,
A bőrödre kenlek, mint egy krémet.
Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok.
Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom.
[Verse 3]
Nem kell semmi kérésed, sem könyörgésed,
Pulzusod minden dobbanása – egész sorsom.
Láttam a nap sugarait hajadban,
Hallottam a szív dobogását, ez eloszlatja a félelmet.
Te vagy a virágom, mely a vázában nem hervad el,
A fogságom, mely örökké magához vonz.
Senki sem lát majd, nem érint majd kézzel,
Te csak nekem vagy, mint a legértékesebb barát.
[Pre-Chorus]
Nincs boldogság a világon, csak a tied lenni,
Én vagyok a törvényed, mely kettőből egyet csinál.
[Chorus]
Belőled szedem az illatokat össze,
A bőrödre kenlek, mint egy krémet.
Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok.
Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom.
[Bridge: The music slows down and becomes more intimate. The piano plays quiet, shimmering arpeggios. The saxophone and the violin perform short, gentle duets, anticipating the conclusion.]
Had suttogjanak a csillagok nekem szavaikat,
Hogy ez a hatalom – both a boldogság és a baj.
De tudom én – te sors által adatott vagy,
Nekem, egyedül, a lelkedben, a szerelmedben.
[Final Chorus: Grandeur!!! Triumphant!!! Key modulates C to D. Ad-libs.]
Belőled szedem az illatokat össze,
A bőrödre kenlek, mint egy krémet.
Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok.
Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom!
Belőled szedem az illatokat össze,
A bőrödre kenlek, mint egy krémet.
Ülj csendben a fiolában, mert urad vagyok.
Semmi sem zavar majd, csak az én fogságom!
[Outro Instrumental: The fading melody of the piano, the last lingering notes of the violin and saxophone, like a farewell sigh.]
