Attila

[Intro Instrumental: a calm beginning, synthesizers simulate the sound of the wind. Quiet cymbals enter, creating a sense of space.] [Verse 1] Fényt hozott az ég, árnyat hintett földre, Mikor születtem, a pusztaság ölére. Hordóként dobált vad vihar a szél, Nem sírt a gyermek, acéllal kelt fel már. Apám halála, tőr élén a végzet, Harcmezőn nőttem, ahol vér a régészet. Szellemünk a szél, lelkünk a tűz lobja, Kardszavunk az Isten, sohasem lesz csoba! [Verse 2] Steppe-sátoromból kémleltem a messzét, Láttam a népemet, szétszórt, megtörve. Szívemben égett a vágy, mint a kósza, Egybe fűzni mind, az Isten Ostorának. Vad lovon száguldunk, por a lábunk alatt, Páncélunk a sors, amit éjjel-nappal ad. Fény villan, mikor éleink csattannak, Az európai föld, csak minket akarnak! [Arrangement: tension is gradually building up. Rhythmic, but not yet aggressive, percussion steps in. A duduk or similar ethnic wind instrument brings a melancholic but strong melody. Electronics are becoming more expressive.] [Pre-Chorus] Hív a végzet, zúg a puszták dala, Harcra indulunk, meg nem áll senki ma! Égre nézünk, égbe száll az ének, Árulásnak nincsen bennünk semmi kétség! [The beat accelerates, there is a clear, but not yet a trance groove. The melody becomes more heroic. The synthesizers start to sound brighter.] [Chorus] Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [An abrupt transition to Ethno-Trance. Powerful, pulsating beat, hypnotic synthesizer melody, enhanced by the spirit of the steppes. Blows imitating the clang of metal, ethnic screams and choirs. Wind instruments lead the main, solemn theme. The emphasis on "Attila!" is like a sound marker.] [Verse 3] Kelet és Nyugat, köztünk feszülő íj, Minden birodalom leroskadni sír. Aquileia por, a Róma falai remegnek, Fegyverem a vég, míg a trónok eldőlnek. Puszta kézzel vettem kincseket, palotákat, Nem kértem senkit, nem tűrtem hazug ábrákat. Ki előttünk állt, hamuvá égett, Névtelen halott lett minden gyáva réteg. [Verse 4] Rónaságon át harsogott a parancsszó, Egyenes gerinccel néztünk az égre fel. Harcmezőn győztes, véráztatta földön, Aztán a békében kerestük a helyünkön. Nem volt nekünk kincs, sem aranyra vágyó szív, Szabadság volt vágyunk, mely sosem hagy itt. Örök ígéret, a Duna-Tisza közt, Hol az égbolt szántott, földünk vérrel festett. [A pulsating, hypnotic beat. A powerful catchy melody, reminiscent of Hungarian folk songs. Textures that mimic wind and open spaces come to the fore.] [Pre-Chorus] Hív a végzet, zúg a puszták dala, Harcra indulunk, meg nem áll senki ma! Égre nézünk, égbe száll az ének, Árulásnak nincsen bennünk semmi kétség! [Chorus] Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [Powerful Ethno-Trance!!! The intensity increases!!! The beat pulsates with power!!! More aggressive synth lines are being added, and the drums are becoming more complex and full. Throat singing, shouts, everything to enhance the power!!!] [Bridge] Éjbe burkolódzva jött el az utolsó perc, Nem ellenség kardja, de a sors, ami vert. Szerelem karja fogott, édes mérget hozott, Néma csend a csatazaj, minden elcsitult. A legendám él, ha szél zúg az alföldön, Minden patak csörgedez, nevem elköszön. Fénye elhamvad, de a csillagom fennragyog, Hirdeti örökké, ki volt, és mi vagyok. [The experimental part, with improvisation. The sounds become more surreal to create a sense of melancholy and power. Multiple ethnic vocal samples.] [Final Chorus] Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! Attila! Az égen a sasunk! Attila! Villám, tűz a markunk! Attila! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe!.. [Ethno-Trance continues its journey. The emphasis is on a majestic farewell. The synthesizers that created the main pulse become wider and deeper, enveloping. Ethnic brass players play the final, pathetic, sad melody. "Attila!" sounds like the final cry, an echo of the legend.] [Outro: gradual fading. The sound slows down, dissolves into ambient noises of wind, steppe, lonely notes of dulcimer or duduk. The bit disappears completely. The final "Attila..." is pronounced in a deep reverb voice, like a distant echo that gradually fades into silence. There remains a feeling of vast space and time, where the legend lives forever.] Elhalványul a múlt, por száll szét az égen, De a név él örökké, kőbe vésve mélyen, Elhalványul a múlt, por száll szét az égen, De a név él örökké, kőbe vésve mélyen... Attila... [End]