Attila

[Intro Instrumental: dark, mystical folk metal intro, distorted guitars, purring/bagpipes, deep drumbeat] [Verse 1] Fényt hozott az ég, árnyat hintett földre, Mikor születtem, a pusztaság ölére. Hordóként dobált vad vihar a szél, Nem sírt a gyermek, acéllal kelt fel már. Apám halála, tőr élén a végzet, Harcmezőn nőttem, ahol vér a régészet. Szellemünk a szél, lelkünk a tűz lobja, Kardszavunk az Isten, sohasem lesz csoba! [Verse 2] Steppe-sátoromból kémleltem a messzét, Láttam a népemet, szétszórt, megtörve. Szívemben égett a vágy, mint a kósza, Egybe fűzni mind, az Isten Ostorának. Vad lovon száguldunk, por a lábunk alatt, Páncélunk a sors, amit éjjel-nappal ad. Fény villan, mikor éleink csattannak, Az európai föld, csak minket akarnak! [Pre-Chorus] Hív a végzet, zúg a puszták dala, Harcra indulunk, meg nem áll senki ma! Égre nézünk, égbe száll az ének, Árulásnak nincsen bennünk semmi kétség! [Chorus] ATTILA! Az égen a sasunk! ATTILA! Villám, tűz a markunk! ATTILA! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! ATTILA! Az égen a sasunk! ATTILA! Villám, tűz a markunk! ATTILA! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [Verse 3] Kelet és Nyugat, köztünk feszülő íj, Minden birodalom leroskadni sír. Aquileia por, a Róma falai remegnek, Fegyverem a vég, míg a trónok eldőlnek. Puszta kézzel vettem kincseket, palotákat, Nem kértem senkit, nem tűrtem hazug ábrákat. Ki előttünk állt, hamuvá égett, Névtelen halott lett minden gyáva réteg. [Verse 4] Rónaságon át harsogott a parancsszó, Egyenes gerinccel néztünk az égre fel. Harcmezőn győztes, véráztatta földön, Aztán a békében kerestük a helyünkön. Nem volt nekünk kincs, sem aranyra vágyó szív, Szabadság volt vágyunk, mely sosem hagy itt. Örök ígéret, a Duna-Tisza közt, Hol az égbolt szántott, földünk vérrel festett. [Pre-Chorus] Hív a végzet, zúg a puszták dala, Harcra indulunk, meg nem áll senki ma! Égre nézünk, égbe száll az ének, Árulásnak nincsen bennünk semmi kétség! [Chorus] ATTILA! Az égen a sasunk! ATTILA! Villám, tűz a markunk! ATTILA! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! ATTILA! Az égen a sasunk! ATTILA! Villám, tűz a markunk! ATTILA! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [Bridge: gloomy, slow-moving melodies are intertwined with acoustic parts and shamanic singing. The brooding, introverted mood gradually turns into heavier riffs.] Éjbe burkolódzva jött el az utolsó perc, Nem ellenség kardja, de a sors, ami vert. Szerelem karja fogott, édes mérget hozott, Néma csend a csatazaj, minden elcsitult. A legendám él, ha szél zúg az alföldön, Minden patak csörgedez, nevem elköszön. Fénye elhamvad, de a csillagom fennragyog, Hirdeti örökké, ki volt, és mi vagyok. [Guitar solo: a long, epic, melodic, but powerful solo that combines oriental motifs with a classic power metal sound. Technical precision, but the spirit is fulfilled.] [Final Chorus] ATTILA! Az égen a sasunk! ATTILA! Villám, tűz a markunk! ATTILA! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! ATTILA! Az égen a sasunk! ATTILA! Villám, tűz a markunk! ATTILA! Az istenek küldötte! Vérrel írva végzetünk elébe! [Outro: slow, distorted guitar riffs, deep, echoing drum beats. The theme of bagpipes or purring returns, but now it is melancholic, and then gradually fades away. The sound of the wind, then complete silence.] Elhalványul a múlt, por száll szét az égen, De a név él örökké, kőbe vésve mélyen... Attila...