[Intro Instrumental: The piano begins gently, strumming the melody, like streams of sunlight breaking through the foliage. The vocals enter softly, a little excitedly.]
[Verse 1]
Újra ősz, a csend birodalmában jár,
Aranyos szőnyegét szétteríti.
A nap sugara még meleg tűzén jár,
Édesen arcomat simogatja.
És parkban megyek én, magam egyedül,
Ahol régen ketten jártunk.
De szívben tavasz rezeg, nem tűnül,
Bár az ablakon - fagyott határ.
[Chorus]
Őszi napfény, játszol oly gyengéden,
Betöltöd bánatommal tele.
És mintha reményt ígérnél nekem,
Ahogy távolabb haladok.
Szól szívemben ismert dallam rég.
És bár szél hideg, zúgva sír,
Lelkem, mintha valaki vezérelné még,
Új boldogsághoz siet már.
[Verse 2]
Levelek keringnek heves táncban,
Elragadnak hideg fényükben.
Nézem őket, nem fordítva szemem másban,
Mint szerelmünk régi táncát látva.
Vörös juhar, arany nyírfa lágyan,
Szépségével fogva tart.
De bánatom könnyű, mint fátyol oly halkan,
Csendesen suttog, rejt valamit.
[Chorus]
Őszi napfény, játszol oly gyengéden,
Betöltöd bánatommal tele.
És mintha reményt ígérnél nekem,
Ahogy távolabb haladok.
Szól szívemben ismert dallam rég.
És bár szél hideg, zúgva sír,
Lelkem, mintha valaki vezérelné még,
Új boldogsághoz siet már.
[Verse 3]
Íme, híd, mi a folyóhoz vezet,
Csendes csobbanás, mint ének.
Gondolkozom itt, lélek könnyedén,
Arról, mi az életben nem vég.
Hogy a hideg levegő, az nem örök,
És jönnek még meleg napok.
És hogy világom nincs teljesen törve,
Ha van még boldogság holnap.
[Chorus]
Őszi napfény, játszol oly gyengéden,
Betöltöd bánatommal tele.
És mintha reményt ígérnél nekem,
Ahogy távolabb haladok.
Szól szívemben ismert dallam rég.
És bár szél hideg, zúgva sír,
Lelkem, mintha valaki vezérelné még,
Új boldogsághoz siet már.
[Bridge: The vocals become tender, sensual, and filled with hope. Ad-libs.]
Hadd takarja be a hó a földet,
És dermedjen meg a folyó jeges csendben.
Nem fogok panaszkodni, megfigyeld
Az éneket, mely mélyből szól még.
Valahol van a szívnek csendes kikötő,
Ahol felgyúl ismét minden csillagom.
És a szerelem, mint vékony ecset, ó,
Megrajzolja álmaimat, nem könnyeket.
[Final Chorus: ad-libs.]
Őszi napfény, játszol oly gyengéden,
Betöltöd bánatommal tele.
És mintha reményt ígérnél nekem,
Ahogy távolabb haladok.
Szól szívemben ismert dallam rég.
És bár szél hideg, zúgva sír,
Lelkem, mintha valaki vezérelné még,
Új boldogsághoz siet már.
Elhalt az erdőben suhogó levél,
Aranyozva be a szürke mohot.
És az idő repül, mint gyors gondolat ég,
Visszaszállítva rossz, felesleges boltot.
Újra fényesen gyúltak a sorsos álmak,
Újra és újra inspirálva.
És érzéseim, mint kék vizek a tájnak,
Megtöltik az életet új szerelemmel!
[Outro: ad-libs.]
Őszi napfény, reményt adsz te nékem,
Melegítve a dermedt tükröt.
És tudom, hogy az élet, mint puha ölelés,
Még tud majd ölelni engem.
[Beautiful, delicate final piano chords, followed by silence.]
